Kicsoda Jézus Krisztus?

Jézus Krisztus személyét, jellemét a bibliából ismerhetjük meg. Ha igaz az, amit mondott az életében, hogy csakis általa járulhatunk a teremtő Isten elé, akkor életbe vágóan fontos megismerni őt. Ha igaz az, amit mondott, hogy az az örök élet, hogy megismerjük Istent és akit elküldött a Jézus Krisztust, akkor valóban örök életbe vágóan fontos helyesen, igaz módon megismerni őt.

A biblia maga egy lelki könyv. Ésszel megérteni csak egy bizonyos mértékig lehet, ahhoz, hogy igazán értsük, szükséges hittel olvasni és kérni az Istent, hogy érthessük az írást. Amikor a korabeli szerzők leírták írásaikat, akkor sokszor még ők maguk sem értették az általuk leírtakat. Néha olyan próféciákat írtak le, amik csak később teljesedtek be. De hűen, Istentől ihletve írták le ezeket a sorokat a szerzők. 

Mai nyelven fogalmazva kódoltan került leírásra és amikor olvassuk azt, akkor szükséges dekódolni. Maga a kód pedig a hit által, a Szenlélek segítségével lesz nyilvánvaló számunkra. No de erről a hitről majd később.

Kicsoda Jézus Krisztus? Jézus Krisztus egyrészt egy valós ember volt, aki az idők folyamán egyszer csak megszületett, mint ahogy mi is. Ő is evett, aludt, munkálkodott, élt. Úgy ahogy mi is. Furcsa talán megemlíteni, hogy megizzadt, elfáradt, megszomjazott, megéhezett ... ugyanúgy mint mi mindnyájan egy nehéz átdolgozott nap után. 

Másrészt viszont ő Isten volt. Ő nem úgy született, mint mi, hogy a szüleink összeházasodtak, együvé lettek, majd egyszer csak a kettejük kapcsolatából lettünk mi. Jézus magától Istentől született. Ezért mondhatjuk el róla, hogy maga Isten öltött testet őbenne. Ezért mondhatta el magáról, hogy mielőtt Ábrahám lett én voltam, mivelhogy ő tényleg volt. Ábrahám ugye egy több mint 1000 évvel előtte élt. 

Jézus pedig már előtte volt, hiszen ő maga Isten volt. Különös rejtélye ez a bibliának, de az azt mondja, hogy Jézus teljesen ember és teljesen Isten volt. Jézus a földi életében tehát mindössze 33 évig élt, másrészt örök időktől fogva létezett, most is létezik. Ő volt aki Mózessel beszélt az égő csipkebokorból, aki adta a tízparancsolatot. Ő volt aki megjelent a tüzes kemencében Dániel három barátjának, amikor tűzbe vettették őket, mert kiálltak Isten mellett. Ő volt akivel korábban Ábrahám alkudozott Sodoma és Gomora sorsáról és sorolhatnánk a példákat, de az is ő akit a biblia úgy említ, hogy a Seregek Ura. Ő az aki a teremtéskor így szólt: "Legyen világosság!" vagy éppen amikor azt mondta "Teremtsünk embert!". Amikor az Isten szólt a bibliában, akkor ott általában Jézus szólt. Ő az "Ige", ő a "Szó". A biblia így fogalmaz tömören és röviden.

"Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg."

Jézus Krisztus az életében engedelmes volt mind a szüleinek, mind a teremtő Atyának. Azt mondja róla a biblia, hogy megüresítette magát. Mitől? Az önérdektől üresítette meg magát, attól, hogy saját magának éljen és magának használja az Isteni hatalmát. Ő tett csodákat, de azok mindig az Atya akaratában történtek. Amikor az Atya Isten zöld utat adott neki, amikor jóváhagyta, akkor történtek meg azok. Valójában nem is ő tette ezeket, hanem az Atya. Pl. amikor az agyvérzést kapott embernek azt mondta, hogy vedd fel a nyoszolyádat és járj, akkor nem ő, hanem az Atya gyógyította meg az embert. Ez azért lényeges, mert amikor Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy ti is ezeket a cselekedeteket fogjátok majd tenni amit én, sőt majd ennél is nagyobbakat, akkor jó ha tudjuk, hogy sohasem mi fogunk csodát tenni. Nem mi fogunk bárkit is meggyógyítani, hanem maximum annyi történhet meg minden esetben, hogy az Isten gyógyítja meg a másik embert a mi szavunkra, de mindig az ő akaratából. 

Amikor a bibliai időben már három éve nem esett eső és Illés próféta imádkozott az esőért és lett eső, akkor sem Illés akarta az esőt Isten pedig jóváhagyta, hanem Isten akarta, hogy legyen eső. Illés tudta ezt és azonosult Isten akaratával, ezért imádkozott érte és lett eső.

Tehát Jézusról nagyon fontos tudnunk, hogy földi életében ő Istenként megüresítette teljesen magát és "csak" emberként élt. A másik pedig, hogy ő teljes hűséget és engedelmességet fogadott az Atyának. Mindent amit az Atya tőle akart azt ő is meg akarta tenni. Ha fáradt volt, ha nem. Ha nehéz volt, ha nem. Így mondta magáról, 

"Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem."

Tehát Jézus Istenként emberré lett, a földi élete során teljesen megüresítette önmagát és teljesen odaszánta magát az Atya Isten akaratának a megtevésére. Ezenkívül pedig példát is hagyott nekünk, hogy nekünk is meg kell üresítenünk magunkat és nekünk is teljesen oda kell szánnunk magunkat az Isten akaratára.

"Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt."

"Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért."

Sok keresztény hisz Jézusban és azt gondolja, hogy ez elég. Erre két válasz van. Igen elég és nem, nem elég. Elég lenne, ha a hit fogalmán azt értenénk, mint amikor a bibliát leírták. Elég lenne a hit, ha azt gondolnánk a hitről, amit Isten is ért az alatt. A biblia beszél erről, hogy az utolsó időkben elszakadnak a hittől. Ez az elszakadás pedig a hit fogalmától való elszakadást jelenti. Már nem azt értjük a hit alatt, mint amit kellene érteni. Egyszer Jézus maga mondta, hogy ha ő visszajön, akkor vajon talál-e majd hitet?

A hitet sokan a keresztények közül elméleti síkon ragadják meg, az ő kedvenc versük az, hogy a hit a reménylett dolgok valósága, a nem látott dolgokról való meggyőződés. De a hit nem csak az, hogy egy nem látott dolgot valóságosnak gondolok és erről még ráadásul meg is vagyok győződve.

A hit ennél sokkal több! 

A hit valójában cselekedet, de nem az Isten elfogadását kiérdemlő cselekedet. A hit az engedelmesség cselekedeteit hordozza. Engedelmesség nélkül nincs hit. A biblia azt mondja halott az a hit amely nem cselekszi az engedelmesség cselekedeteit. Attól még hogy egy egész embersereg azt mondja, hogy hisz Jézusban, de nem teszi azokat amiket ő mondott, attól még nem hisznek. Bibliai értelemben ez egészen biztos. A hit első összetevője az engedelmesség, mégpedig a teljes engedelmesség. 

Második a bizalom. Egy feltétlen, teljes bizalom. Ha nem jutunk el egy ilyen gyermeki bizalomra, amikor az életünket teljesen rábízzuk, akkor tulajdonképpen soha sem fogunk tudni szakítani a világgal, sohasem fogunk tudni búcsút venni minden javainktól. Akkor soha nem tudunk teljesen ráhagyatkozni, hogy ő vezéreljen, hogy ő mondja meg számomra mi a jó és mi a rossz. Mióta szakítottunk a jó és gonosz tudásának fájáról, azóta ez a feltétlen bizalom az egyik legnehezebb dolog a számunkra. Pedig bölcsesség is tartozik ehhez:

Péld. 3:5 "Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál."

Harmadik összetevő az odaszánás, a teljes odaszánás. Egyfajta alárendelés, kiszolgáltatottság, önátadás ill. függőség kialakítása Isten irányában. Enélkül szintén nem beszélhetünk hitről. 

Péld. 23:26 " Adjad, fiam, a te szívedet nékem, és a te szemeid az én útaimat megőrizzék."

A negyedik, a ráadás összetevő pedig a hűség. A hűség és állhatatosság egy olyan összetevője a hitnek, amely vizsgáztatja azt, próbára teszi. Valójában valódi-e az a hit? Nem csak ideig-óráig való, tiszavirág életű hitről beszélünk? Jézus maga figyelmeztet minket arra, hogy maradjunk őbenne. 

"Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek."

Máshol meg azt mondja a biblia, "... az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem."

ENGEDELMESSÉG, BIZALOM, ODASZÁNÁS és HŰSÉG négy olyan összetevője a hitnek, ami nélkül nem beszélhetünk üdvözítő, megtartó hitről. Isten minden területen teljességet kíván meg tőlünk, nem élhetünk "félig a lovon". Nem szolgálhatunk két Úrnak. Isten nem osztozik a trónon.

"Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat."

Ennyi és nem kevesebb a követelmény. Hiszen gondoljunk csak bele, hogyan is tudnánk teljesíteni a második parancsolatot, hogy szeressük embertársainkat mint magunkat? Amikor a tízparancsolat ill. a törvény megtartása volt a cél, ott sem lehetett az első kőtábla megtartása nélkül megtartani a másodikat. Sokan megpróbálták ezt, de nem lehet enélkül a teljes szív átadás nélkül Istenhez közel kerülni. Mi el tudjuk-e mondani szívből Jézusnak, hogy "Uram mindenhova el akarok menni ahova te is elmész és sehova sem akarok elmenni ahova te nem akarsz!" ?

A tízparancsolat felvezető verse így hangzik Mózes második könyve 20. fejezetéből:

"Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából."

Azt mondják, hogy az eredeti szöveg szerint ezt a mondatot lehet feltételes módban is fordítani. Akkor ez így hangzana: Ha én vagyok számodra az Úr a te Istened, akkor nem lesznek idegen isteneid, akkor nem csinálsz magadnak faragott képet, akkor nem tiszteled azokat, akkor megszenteled a nyugalom napját, akkor tisztelni fogod szüleidet, akkor nem ölsz, akkor nem paráználkodsz, akkor nem lopsz, nem hazudsz és nem kívánsz semmit, ami az embertársadé.

Ha tényleg Istennek adnám magamat teljesen, ha az akaratomat, érzelmeimet, értelmemet és az egész gondolatvilágomat (vagyis a szívemet) alárendelném neki, ha tényleg ő Úr lehetne az életem felett, akkor biztosan őt tisztelném és senki emberfiának nem akarnék rosszat tenni, mert Isten nem akar senkinek sem rosszat. 

De nem csak mi, hanem már azok akik kapták abban az időben a törvényt, azok is megpróbálták lespórolni azt, hogy az egyéni szabadságunkat fel kelljen adni. Az nem lehet, hogy akkor én teljesen megszűnjek. Nem lehet az, hogy Isten robotokat akarjon. Nem lehet, hogy Isten el akarná venni az egyéniségemet, a kreativitásomat. Annyi és annyi okot találunk arra, hogy ne kelljen magunkat megtagadni és teljesen odaszánni az Úr Jézus Krisztusnak.

Pedig ő Istenként megtagadta magát és azt mondta, hogy ha az ő tanítványa akarok lenni, akkor nekem is meg kell tagadnom magam! 

"Én semmit sem cselekedhetem magamtól; amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem, az Atyáét."

"Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén;  Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál. Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.